Gabby Rivera Interjú: „Júlia Lélegzetet Vesz”

2024 Szerző: Steven Freeman | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 08:17

Egyenesen a boogie-down Bronxból Gabby Rivera egy furcsa Latinx író, aki szintén az LGBTQ fiatalok és a félelem nélküli Nuyorican képviselője. Ezen a héten a Dial Books újra kiadta 2016. évi debütáló regényét, a Juliet Takes a Breath-t, a kor közeledő történetét Juliet Milagros Palante-ról, egy Bronx főiskolai hallgatóról, aki az oregoni Portlandba költözött, hogy egy híres feminista íróval gyakoroljon. A könyv vidáman és szívszorítóval technikailag egy fiatal felnőtt regény, de bárki, akinek valaha is össze kellett hangolnia identitását egy nem elég támogató családdal, vagy egy ismeretlen helyen kellett volna találnia, Júliában láthatja magát.

A kaliforniai székhelyű Rivera a Marvel rövid életű, de szeretett Amerika sorozatának szerzője volt, követve America Chavez-t, a Latina szuperhősének első queerját, aki valaha szerepelt a Marvel Comics-ban. Következő lépésként egy másik képregényen dolgozik, ezúttal a Royal Dunlap illusztrátorral, és felveszi a Joy Revolution nevű podcastot. Rivera itt beszél a People CHICA-val arról, hogyan változott Júlia az első megjelenése óta, és miért gondolja, hogy fontos, hogy lekapcsolja a telefonját.

Mikor észrevette először, hogy író akar lenni?

Életem nagy részét írtam. Anyám tanár volt, tehát nagyon korán megtanultam, hogyan kell olvasni és írni. A középiskolában teljesítő költő voltam, majd elkezdett novellákat írni. Soha nem voltam biztos abban, hogy karriert tudok írni, de mindig is tudtam, hogy ez egy szenvedély és valami, amit mindig is akartam csinálni. Valójában a Juliet Takes a Breath megjelenésével rájöttem: „Hé, írónak hívhatom magam a valós életben.”

Ezt a könyvet eredetileg 2016-ban adták ki. Milyen volt az, ha újraolvass valamit, amit már látott, mint kész? Milyen változtatásokat hajtott végre a szövegben?

Az első alkalom nagyon barkács volt, egészen addig a pontig, ahol én és a barátnőm voltam, mikor szerkesztettem a könyvet egy Microsoft Word dokumentumban. Az anyám pincéjéből és a világba jutott. A közzététellel Júlia elsőként szereti a szükséges szeretet és gondoskodást azáltal, hogy megbizonyosodik arról, hogy minden ott van, akárcsak az vesszők és a dolgok. [Meg is csináltam] Júlia nőiességi szemléletének kibővítését és egyértelművé tételét, és Phen-rel együtt dolgoztam, hogy inkább ívet adjon neki a történethez. Soha nem volt az a szándéka, hogy újrakészítse az egész könyvet. Olyan volt, mint: "Ez hihetetlen, csak győződjünk meg arról, hogy a lehető legjobb, mielőtt még szélesebb közönség felé fordul."

Azt u're a Bronx, Júlia a Bronx. Puerto Ricó vagy, Júlia pedig Puerto Rico. És így tovább, és így tovább. A könyv mekkora része önéletrajzi? Van-e olyan karakter, amelyet az emberek inspiráltak a való életben?

Száz millió százalékban ez a könyv önéletrajzi, kitalált csavarral. Ez azon a tapasztalamon alapszik, amikor 19 éves korig beleszerettem egy feminista könyvet, majd elviszem a seggem Portlandbe, Oregonba. Vad, szemet nyitó élmény volt. Mindig is írónak akartam lenni, tehát az akkori író mentorom, Ariel Gore nevű szerző olyan volt, mint: „Igen, írnod kell ezt a sztorit - egy Puerto Rico-i megy Portlandbe, és kitalálta magát.” A legtöbb karakter olyan ember, akit ismerek, főleg az elején, mint anyukám és apám. Lil 'Melvin olyan, mint a testvérem, amikor kicsi volt, Titi Wepa az egyik nagynénémre épül. Titi Wepa nem név, de a kitalált világomban nevet tehetek Vepának, ugyanúgy, ahogy Palante nem vezetéknév. Palante a gyűlölet-kiáltás, [de] a világomban Júlia Milagros Palante - ez 'ez a név, tudod? Szilárd, kulturális, hatalmas név, és szándékosan is. Júlia Shakespeare-ből, Rómeóból és Júliából származik, tehát azonnal ott van ez a klasszikus elismerés. Milagros azt jelenti, hogy „csoda”, mert ez az, ami ő, és az a tény, hogy élök és virágzó latinként éltem, számomra ez csodálatos. Palante emlékezteti bennünket, hogy mindig menjünk előre, hogy mindig javítsunk és törekedjünk jobbra. A neve a nagyságot képviseli.hogy mindig javuljunk és jobbra törekedjünk. A neve a nagyságot képviseli.hogy mindig javuljunk és jobbra törekedjünk. A neve a nagyságot képviseli.

A könyv megjelenő jelenete annyira szívszorító, és arra késztetett, hogy gondolkodjak azon, hogy hány ilyen jelenetet olvastam bármelyik könyvben, nem is beszélve a YA regényeiről. Hogyan reagáltak az olvasók erre a jelenetre a könyv első megjelenése óta?

Úgy gondolom, hogy az emberek valóban hozzákapcsolódhatnak, mert nem ez a kulcstartó, drámai, flip-the-table asztal, Juliet becsapódik az arcát képező dolgokba. Feszültség van, érezheti, hogy anyja dolgozik, érezheti, hogy a család meglepett. Ez egy nagyon élénk, szórakoztató családi vacsora közepén zajlik. Büszkék Júliára. Vicceket csinálnak, Titi Wepa 40 éves. Szerettem volna nagyon hitelesnek érezni magát, tehát nagyon sok Puerto Rico és Latinx ember úgy néz ki, mint: „Hú, ez a családom az asztalnál, nem tudom elképzelni, hogy eljövök ilyennek”vagy„ én voltam.” Az egyik első számú dolog, amire az emberek vonatkoznak, Júlia anyja, Mariana, aki a könyvében a saját útját viszi a lánya kijövi navigációjáról. Olvassa el, amit Júlia olvas, és a család többi emberével beszél erről. Szerettem volna engedélyt adni minden latin anyukának, hogy megtehessék saját útjukat.

Nyilvánvalóan abban a reményben rejlik, hogy a Bronxból vagy bárhol másutt érkező Latinx gyerekek Júliában visszatükröződnek, amikor talán még soha nem látták magukat a médiában. Milyen könyveket vagy filmeket és műsorokat láttál magadban, amikor felnőttél?

Tényleg tiszteletet kell adnom Ugly Betty-nek, az amerikai változatnak. Nem volt a tökéletes show… [de] nagyon szerettem, hogy az America Ferrera pufókkal, okos, jószívű, gondolkodó, motivált és ambiciózus latinával játsszon a világon, próbáljon megismerkedni a fehériparral és az összes felmerülő kérdéssel. azzal. Ez az első alkalom, hogy "Mi?" Nem volt furcsa, de ahhoz, hogy csak annyira lehessen, elég volt. Olyan volt, mint egy ragyogó fény a sötétben. Nem tudom, láttam-e magam bármilyen könyvben gyermekkorban, kivéve a gyerekjátékokat, mint például Roald Dahl Matilda. Varázslatos kislány volt, szerettem. Amikor 19 vagy 20 éves lett, egyetemen és az első női tanulmányaim során, akkor kezdtem el színes nőket olvasni. Ekkor olvastam a haranghorgokat, Toni Morrison, Gloria Anzaldúa,Odaoltam százéves magányt, készítette: Gabriel García Márquez. Ekkor robbant fel az agyam, és így szólt: “Hol van mindez? Miért olvastam ezt csak a főiskolán? Mi a jó, középiskolás?

Harlowe nem valódi, de rengeteg hivatkozás van olyan igazi feminista és furcsa ikonokra, mint például Octavia Butler és Marsha P. Johnson. Gondolt már arra, hogy olvasási listát készítsen fiatalabb olvasói számára? Remélem, hogy kíváncsi lesznek, mint Júlia?

Azt akarom, hogy mindenki kíváncsi és motivált legyen. Ez a két tulajdonság - ember, bárhova elvisz. Kifelé anyád házából, a kívánt életbe. Kíváncsi és motivált, ez a hullám. Menj tovább a világba. A görgetés, a telefon, ez nem segít abban, hogy a legjobb ember lehessen, hacsak már nem kíváncsi és motivált. Olvasási listáig gondolkodtam azon, hogy oldalt adok hozzá a webhelyemhez.

Most Kaliforniában élsz, igaz? Mi távolította el a Bronx-tól?

Tavaly költöztem a Bay Area-ba. Életem 35 évét New Yorkban és a Bronxban éltem, két évet Brooklynban, tehát a Bronxban éltem. Az a dolog, ami elkapott nekem, az volt, hogy úgy éreztem, csak szükségem van több természetre és több helyre. Mentális egészségemet tényleg befolyásolta a New York-i lakás, a stressz és szorongás, és minden konkrét helyzet. Amikor egy koncertet készítettem Kaliforniában, ott volt az összes nyitott ég és a napsütés, és olyan voltam: „A fenébe, csak szükségem van egy kis szünetet. Lehetővé kell tennem egy kis szünetet, hogy visszaléphetek és sok szeretettel és energiával térhetek vissza.” Tehát mentális egészségem érdekében a Nyugati partra költöztem, hogy lélegezzem és napsütésbe kerülhessek. Hiányzik a Puerto Ricans, hiányzik a dominikánusok, jamaicák, nyugat-indiánok. Hiányzik az étel, az emberek, a templomi partik, a halkrumpli, a salsa. Hiányzik, és én 'örülök. Remélem, hogy visszatérek a Bronxba, elvégzem a munkámat, és teret teremtek a Bronx írók számára, éppen a gyógyulásom idején vagyok.

És ingyenesen készíted az új képregény bb-t, a Royal Dunlap-szal. Meg tudnál mondani egy kicsit erről?

A bb free egy kicsit pufó - azt hiszem, Puerto Rico származású, mert olyan, mintha a jövőben 100 év lenne - mamita megpróbálja kitalálni magát, nagyon szigorú helyzetben van apjával, és mennie kell. Tehát a legjobb barátjával, Chulitával eljut az úthoz. Rádióműsoruk és az éghajlatváltozás utáni Amerikát veszik fel, tehát a táj más, az időjárás más, mindenféle cucc zajlik. Vad lesz, és csak hagyom, hogy a képzeletem menjen, bárhová a fenébe is akar. Alapvetően két legjobb barátról szól: útutazás, kaland - ez én vagyok, ez a műfajom. Csak azt akarom, hogy a lányok tudják, hogy szó szerint bármit megtehetnek az életükkel. Mindaddig, amíg nem okoznak kárt, nem kell semmit sem hallgatniuk, csaks a szívükben.